mutymuty

elérkeztünk a szertartáshoz - innentől kezdve tulajdonképpen semmire nem emlékszünk pontosan, az izgalom elvette az eszünket. :) ha idéznem kellene az Anyakönyvvezető pár szavát, nem biztos, hogy sikerülne, de azt biztosan tudom, hogy gyönyörű beszédet mondott a tavaszról, a szerelemről, a házasságról, a ránk váró jövőről, a szülőköszöntésről nem is beszélve. volt gyertyagyújtásunk, fogadalomtétel a gyűrűhúzáskor, na és persze igent is mondtunk, és meg is csókoltuk egymást, és mindennek olyan hamar vége lett, pedig több, mint húsz percig tartott.

feszült se nem mosoly - se nem komolyság, próbálunk koncentrálni, de hogy mire, talán magunk sem tudjuk.:)

együtt gyújtuk meg az új, közös életünket jelentő gyertyalángot

életreszóló dolgokat ígér nekem A., persze az Anyakönyvvezető segítségével, én pedig próbálok tiszta szívemből minden szót átérezni, miközben azt hajtogatom magamban: nem sírok-nem sírok. :)

az Anyakönyvvezető összeadott minket, végig nagyon figyelmes volt, követte minden pillantásunkat, minden mozdulatunkat, és annak ellenére, hogy nem szerveztük agyon, úgy vezette le az egész szertartást, ahogy azt megálmodtuk.

... akkor kérném a Feleséget ...

... és a Férjet ....

... utána ahogy megnéztük a fotón, szerintem életünkben ilyen kuszán-kacskán nem írt alá még egyikőnk sem, nemcsak az én addig még soha le nem írt új nevem volt enyhénszólva is remegős vonalvezetésű, de A. aláírása is mókás volt - nem beszélve az Öcséméről - ő volt a tanúm. :)

az első gratuláció a Családomtól érkezett, és tudom, hogy Apu is ott volt velünk, és áldását adta ránk.

utánuk jött a többi családtak, a rokonok, és a barátok végtelennek tűnő sora. :)

végül pedig a szökés :)

a kocsiba természetesen alig fértem be a közepes abronccsal, Apósom vezette az esküvői autót, amin költségcsökkentés miatt csak egy masni volt a dísz, de nem bántuk. úgy ültünk a hátsó ülésen, mint két kuka, és mire odaértünk a városházára, már a tetőfokán volt a hangulat. legalább 60 ember várt minket mosolyogva, minden szempár ránk szegeződött, E. szerint én meg úgy mosolyogtam, mint amikor be vagyok csípve. nna, kb úgy is éreztem magam, ez volt az a perc, amikortól nem nagyon tudtam követni az eseményeket, csak úgy ment minden magától, csak a kéz- és lábremegés volt biztos. :)

megálltunk a kapu előtt, mindenki mosolyogva nézett minket, fotóztak, és mintha be sem akarnának engedni, úgy álltak meg előttünk. pár perc után már épp eléggé zavarban voltunk ahhoz, hogy utat törjünk magunknak, és besunnyogjunk az Anyakönyvvezetőhöz, aki röviden elmondta, hogy mi is fog történni, és a Tanúktól is elkérte az adatokat.

az Anyakönyvvezetőnk aztán magunkra hagyott minket, előre ment, a násznép pedig helyet foglalt a teremben, mi pedig ott álltunk ketten, mámorban, igazlomban, remegve, figyelve, hogy mikor csendül fel az a dallam, amire már hónapok óta várunk.

korán felébredtünk a Nagy Napon, sok feladat várt még ránk. az ágyban reggelizésről persze nem mondtunk le, de megfenyegettem a Vőlegényem, hogy ha ezek után bármikor is ágyba meri vinni a reggelit a menyasszonyának, akkor velem gyűlik meg a baja. :))

9-körül már mindenki izgatott volt, elindult a jövés-menés. a Vőlegény szaladgált a virágokért, a tortáért, és még egy jó nagy adag süteményt is délelőtt vitt le az étterembe. 2-re volt megbeszélve, hogy átérünk anyuhoz, ott vár a sminkes - aki a KeresztAnyám. Addig el kellett készíteni a hajam is. :)

az ebéd természetesen kimaradt részemről, bár akkor még nem idegességet vagy izgatottságot éreztem, hanem inkább féltem, hogy elrontom a gyomrom, vagy hogy túlságosan elhúzom az időt, és nem készülünk el időre - a Vőlegény megmondta, hogy 3/4 4-re jön értem, ha nem leszek kész, akkor otthon hagy. :D

így idő előtt már Anyunál voltunk a Sógornőmmel, aki ott megcsinálta Anyu haját, amíg én a sminkelés fázisain estem keresztül. a közönség ekkorra már 10 főre duzzadt, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek lógtak a szobaajtóban, és minden egyes új kencefice után jót nevettek azon, hogy hogy nézek ki, mi lesz ebből. hogy mi lesz a sminkből, azt én sem tudtam, bíztam KeresztAnyu profizmusában - próbasmink nélkül. :)

végül fél4 volt, mire elkészült a smink, természetesen beleszerettem a clinique szempillaspirálba, de ez most mellékes. na itt már ideges voltam, liftezett a gyomrom, de a külső szemlélő csak annyit vett észre az egészből, hogy meglehetősen idiótán vigyorgok. Unokatesóim segítettek öltözni, a rengeteg "jaaaj de széép vaaagy" mondattal a lámpalázam elérte a csúcsot. végül 4 előtt 10 perccel beállltam az egyetlen helyre ahová elfértem a lakásban, és azon agyaltam, hogy hol lehet a Vőlegény.

kezem-lábam remegett, igazából nem nagyon fogtam fel, hogy mi is lesz most, csak a Vőlegényt hiányoltam, aki végül befutott. amint megláttam, nem tudom, hogy még izgatottabb lettem-e, vagy valami teljesen más érzés kerített-e hatalmába, de láttam rajta, hogy ő sincs sokkal jobb állapotban, mint én, és a vendégsereg csak dobott a hangulaton. szegény csak annyit tudott kinyögni, hogy "helló. hoztam neked virágot" - de még soha nem volt ennyire remegős a hangja. az egyik oka annak, amiért belészerettem az az, hogy mindig olyan erős és határozott, na de aki most látta őt először, ezt az egy tulajdonságát biztos, hogy nem vette észre. :)

remegős lábbal indultunk le a lépcsőn - végre, úton a közös jövő felé, és azt beszéltük, hogy csak fél óra, és túl leszünk a nehezén.

"hoztam neked virágot" :))

most, hogy már több, mint 1 hónapja férjnél vagyok, épp ideje lenne összefoglalót írnom a nagy napról. ígérem, meglesz a héten - képekkel együtt. pici türelmet kérek még. :)

tulajdonképpen a zenén kívül minden el van intézve, ma még van egy kis sütés-főzés, tegnap megérkeztek a német rokonok is, du. jön értem A., este elmegyünk a ruháért, elvisszük a sütiket és a szalvétákat az étterembe, rohanás haza, fürdés, hajmosás, fél8-ra a manikűrösnél kell lennem.

holnap reggel jön Sógornőm (fodrász), megcsinálja a hajam, aztán valamikor dél-körül átrepülünk anyuhoz, és ott zajlik majd a készülődés többi része, vagyis az öltözködés és a smink.

a munka miatt eddig nem volt időm parázni, ... most sem lenne, de azért már kezdek bekattanni. többen megjegyezték ma , hogy nekem most otthon kéne épp kiborulnom a munka helyett. na idáig azért nem szeretnék eljutni. :)

ma voltunk a virágosnál, röpke negyedóra alatt megbeszéltünk mindent, szóval nem spiláztuk túl.

- menyasszonyi csokor: fehér lesz, liliommal a közepén, lesz még benne frézia, rózsa és bouvardia, zöldnek meg feltétlen lesz benne pálmalevél, mert az fontos. :)

- 2 szülőköszöntő csokor, ezek vegyes csokrok lesznek, ahol a fehér és a bordó lesz a domináns szín,

- 3 db kitűző, fehér rózsából egy kis zölddel,

- 1 db nagyobb asztaldísz a polgármesteri hivatalba (majd meglátjuk, lehet hogy ott fogjuk hagyni, ha már teljesen ingyen adnak össze minket...)

- 4 db kisebb hosszúkás asztaldísz, a domináns szín a fehér, lesz benne kevés bordó és törtfehér virág is, ez majd az étterembe kell.

szombaton délelőtt megyünk a cuccokért, az éttermi asztaldíszeket ők odaviszik majd, azzal nem kell foglalkozni. ügyik vagyunk, miii? :)

fehérneműs téma lezárva, ugyanis a ruhakölcsönzős néni azt mondta, hogy tuningol nekem ciciket... szóval sztem felkapok valami szexi bugyit (lehet, hogy bordót?), meg egy combfixet és bye. aztán megyünk a férjemmel a tóparti susnyásba vacsi közben. :D

holnap 6ra megyünk a virágoshoz. még mindig tartom magam ahhoz, hogy csepp alakú legyen és fehér. szeretném, ha illatos lenne, a liliom az egyik kedvenc virágom, de nem feltétlen kell, hogy legyen benne. laza, sokvirágos, sokzöldes csokor lesz, asszem. :)

a menyasszonyi csokron kívül kell még pár kitűző, két szülőköszöntő csokor, egy nagyobb asztaldísz az önkormányzathoz (ezt majd átvisszük az étterembe), és négy kisebb az étterembe. úgy döntöttünk, hogy külön extra virágdekorra és autódíszre nem költünk, akármennyire is szeretjük a virágokat, fölösleges pénzkidobás.

ma voltunk az önkormányzatnál, megbeszélni a részleteket. 19-én sem előttünk, sem utánunk nem lesz senki, szóval ráérős lesz a dolog, az sem baj ha késünk, az sem ha tovább maradunk a gratulációk miatt. :)

bevittük a zenét, aranyos volt az anyakönyvvezető, kérdezte hogy van-e extra kívánságunk. amikor először voltunk bent, említettem, hogy Apuról szeretnék megemlékezni a szülőköszöntéskor, most rákérdezett, de mondtam, hogy hagyjuk. igazából azért választottunk két eric clapton számot is a zenékhez, mert én ezzel szeretnék emlékezni Apura - az egyik kedvenc előadója volt.

bevittük a gyertyákat is, gyűrűpárna vagy ilyesmi nem kell, mert lesz tálca. majd csak a pezsgőt kell vinni és a virágokat. és most először elhangzott az, hogy jövő héten... aaah. :D

holnap menünk az anyakönyvvezetőhöz, lejelentkezünk, hogy nem gondoltuk meg magunkat, és megbeszéljük a részleteket. bevagyoksózva. :D   az elkövetkezendő 2 hétben vár még rám fodrász, masszőr, ruhapróba, na meg persze sütésfőzés... hogy a virágosról ne is beszéljek. a kozmetikus megvolt, szétszadizta a fejem fél óra alatt. na jó, nem sajnáltatom magam, volt azért majd' másfél óra kényeztetés is. :)

holnap kell vinni magunkkal a gyertyákat és a zenét is, amit kiírtunk cédére. kb 35 perc lett, az uccsó 1-2 szám már a gratulációkor fog menni. igyekszem minél többször meghallgatni előtte, hátha akkor meg tudom állni, hogy el ne sírjam magam. bár megmondom őszintén, hogy ahogy meghallom a bevonulózenénket (bármikor, bárhol), egyből könnybe lábad a szemem, szóval nem tudom, hogy mi lesz ott. :D

na ma este voltunk a CsaliCsárdában, lefixálni a vacsorát. megmondom őszintén, hogy kb sokkot kaptam, mert azt eddig is tudtam, hogy tóparton van az étterem, de hogy ennyire lélekzetelállító a kilátás a mi termünkből... na hát azt álmodni sem mertem volna. végig úgy beszélgettünk a tulajjal, hogy a tóról le sem tudtam venni a szemem: látni a túlparton a fákat, alatta a horgászokat... balra csupa zöld minden, jobbra nádas... a tóban kacsák úszkálnak... hihetetlen. szóval a teremdíszítés megvan, nem kell ide lufidísz - azt amúgy is giccsesnek tartom. :)

na szóval 5-re készítik el az asztalt (U-alakban rendezve, ültetőkártyák nélkül), amiken bordó abrosz lesz és fehér étkészlet, 60 fő részére. fogadnak minket, aztán kb 1 óra a fotózás, addig ki lesz készítve az aprósüti, abból tudnak csipegetni a vendégek. 6-fél7-körül jön az aperitiv (unicum, házi pálinka, martini bianco és konyak), valaki (még nem tudom ki) mond egy pohárköszöntőt, aztán jön a vacsi. vegyes húsleves lesz, külön tálon a zöldségek, húsok, májgombóc és tészta, és torma is természetesen. ez után jön a vegyes tál (4 személyes tálak, flecken, sajttal-sonkával töltött sertésborda, tűzdelt csirkecomb és párizsi szelet), vegyes körettel (rizibizi és petburg újkrumpliból) és salátával. ez után ahogy a hangulat kiadja jön az iszogatás, kávé, stb, a sós aprósütik az asztalon tányérokba rendezve, az édesek egy külön asztalon lesznek tálalva, a tortát pedig 9-10 körül hozzák ki. ha jó a hangulat, és még marad a társaság, akkor 11-12 körül újra felszolgálják a megmaradt husikat kenyérrel és savanyúsággal. :)

zenét mi viszünk, cd-ről, de mondtuk a rokonoknak is, hogy hozzanak olyat, amilyenre úgy gondolják, hogy jól éreznék magukat.

asszem jó buli lesz. :)))

kipróbáltunk kettőt... de még lesz rajta alakítás.

első verzió:

második verzió:

A-nak is és nekem is a 2. a nyerő, persze most csak nagyon nagyjából lett feltűzve, de a jellege hasonló lesz - na meg persze lesznek benne pici törtfehér virágok. kis kurflik helyett valami ilyet is el tudnék képzelni:

szombaton megrendeltük a tortát Kisvárosunk Legjobb Cukrászdájából. 3 szintes lesz, eltoltan egymás felett, a legalsó és a legfelső trüffel, a középső pedig eszterházy torta lesz, törtfehér marcipánbevonattal és bordó díszítéssel. nem kérdés, hogy finom lesz-e, és nem is volt olyan vészesen drága: 34 000 ft a hatvanvalahány szeletes csoda. :)

A.-nak megvettük az öltönyt és a cipőt. az előbbi 34 000, az utóbbi 14 000 ft-ba került, szóval mondhatni még olcsón megúsztuk. és naaagyon jól áll neki. :)))

a cipő picit szögletes orrú bőrcipő, vörösesbarna színű, A. szerint nagyon kényelmes, a Deichmannban találtunk rá. kb ehhez hasonló:

az öltönyt a mr.sale-ben vettük, bár sok helyen nézelődtünk. pl budaörsön az emanuellben, a lehel tér és a nyugati között lévő joy-ban, és még néhány butikban, volt olcsóbb is és drágább is, de ebben igazán szívdöglesztő. a fazon, a méret, az anyag kifogástalan, nem fog beleizzadni, az tuti - max az idegességtől. :))) egyébként homokszínbe hajló világos szürkés színű, de az a meleg-szürke, nem a hideg-rideg árnyalat. ez egy krémszínű inggel és bordó nyakkendővel nagyon csini lesz, már látom is magam előtt. :)

a szoknya része kb ilyen lesz, csak törtfehér, és egy kis abroncs alatta :)

nem ér kinevetni. véleményt írni lehet. ami a lényeg: ultravékonylapos talpa/sarka van. és kb 4 000 ft. még nem vettem meg, ma körülnézek máshol is. nyáron, vászonnadrághoz is lehet hordani. sztem teljesen jó. annyi bibi van csak vele, hogy a ruhám törtfehér lesz... 

zenék: megbeszéltük az étteremmel (először persze saját magunkkal), hogy viszünk valamilyen cd lejátszót (vagy hifit, mind1), és majd valamilyen háttérzenét hallgatunk, ugyanis nem szeretnénk táncolni. írom ezt most teljes meggyőződéssel, merthogy én szeretnék, de A. nem, és ha táncolós-mulatozós vacsit szerveznénk, akkor elég hülyén nézne ki, ha A. fogná magát, és nem lenne hajlandó felállni. szóval csak háttérzene lesz. viszont megmondtuk a barátainknak és a rokonainknak, hogy hozzanak olyan zenéket, amiket szívesen hallgatnának és szerintük más is szívesen hallgatná. mi már bekészültünk egy kis olasz és egy kis görög (tavernás-buzukis) muzsikával, remélem tetszeni fog mindenkinek. :)

47 nap van hátra az esküvőig, és 4 a ruhapróbáig, amikorra be kellene szereznem a cipőm. teljes kétségbeesés, a meghívók fele nincs még kiosztva, se zene, se gyertya... szóval bele kéne húzni. :-I

szerencsénkre A. egyik ismerőse, aki korábban az MTI fotósa volt, felajánlotta, hogy szívesen fotózna az esküvőnkön. szóval ez is megvan, kipipálva. :)

aaajjjajjjj.... ma hívtak a ruhakölcsönzőből, és jövő hét pénteken, 17:00-ra van jelenésem. a ruhám szoknyáját most fogjuk alakítani, és azt mondta a KölcsönzősNéni, hogy az lenne a legjobb, ha addigra meglenne a cipőm. pfffffff nem hittem volna, hogy már ENNYIRE közel vagyunk. :)  asszem holnaptól a nyakamba veszem a várost.

hétvégén voltunk a kedves rokonoknál (3 darab nagymama és a velük egy háztartásban élők...), és kiosztottuk az első meghívókat. mindenki el volt ragadtatva, bár a kedves csiripelő madaraknak (=anyukám) köszönhetően nagy meglepetést nem okoztunk senkinek. :)

pontosan 50 főt számoltunk vacsorára, ha minden meghívott eljön. eddig minden meghívott igent mondott. ez egy picit meglepett, de úgy látszik, hogy mégis ez lesz az évtized legnagyobb családi eseménye, ahol a rokonság minden tagja félre tudja tenni az egyéb érzelmeit, csak hogy velünk ünnepelhessen. ez jólesik. eddig csak a dédnagymamám, Mamika születésnapja tudta így megmozgatni a családot, de ő már sajnos nincs köztünk.

szombaton voltunk egy helyen, amiről nagyon jókat hallottunk, és megrendeltük a meghívókat. :)

a szöveget már ide is leírtam, annyi különbség lesz, hogy a vacsimeghívás külön kis kártyán lesz, a kis kártya pedig pont ugyanúgy néz ki, mint a nagy, csak sokkal kisebb. úgy volt, hogy ismerős tervezi, és mi nyomtatjuk ki, de körül akartunk nézni. amikor megláttuk ezt, akkor A. úgy döntött, hogy rendeljük is meg... így most hétvégén már vihetünk is belőle a vidéki rokonokhoz. mert van olyan rendes a srác, aki csinálja, hogy 5 munkanap helyett 3 alatt megcsinálja. a 40 db meghívó és a 25 db vacsikártya összesen 20 000 ft körül lesz, 10-et hagytunk előlegbe. szerintem nem vészes. 

a helyzet ezzel az esküvővel az, hogy úgy voltunk vele: a fontos dolgok megvannak. ruha, helyszín, időpont lefoglalva - ezért egy kicsit ellustultunk a témával kapcsolatban. aztán tegnap észbe kaptunk: úúúbasszus, 3 hónap múlva ilyenkor...

- kaját lebeszélni az étteremben 2-3 héttel előtte is ráér

- sütit leszervezni anyu fogja, ezzel nem lesz gond

- meghívó készül, mivel csak olyan rokonok és barátok lesznek ott, akikkel legalább havi szinten tartjuk a kapcsolatot, ráérünk március végén - április elején meghívókat osztogatni, szóval ha március közepén a kezünkben lesz az első példány, az teljesen jó.

- fodrász elintézve, smink elintézve

- zenekar nem elsz

- fotós: sajnos a barátunk mégsem tudja vállalni, így most vacillálunk azon, hogy legyen-e egyáltalán. van több ajánlat is, nem drágák, de A. szerint nincs rá szükség, mert majd fotóznak a rokonok. szerintem pedig igenis van rá szükség... mi van, ha  mondjuk pont a csókról nem készül fotó? vagy pont a... mindegy. bármiről is nem készül, vagy nem elég jó készül, én meg fogok őrülni. :-I

- mi van még, amit intézni kell? :D

Tudjuk, hogy sok férfit és nőt taszítunk ezzel a kétségbeesésbe, de úgy döntöttünk, hogy véget vetünk vadházasságunknak: hivatalos formába öntjük kapcsolatunkat.  E jeles eseményt kedves rokonaink és barátaink társaságában szeretnénk megünnepelni, ezért szeretettel várunk benneteket 2007. május 19-én 16 órakor a Pilisvörösvári Polgármesteri Hivatal Házasságkötő termében, és az azt követő vacsorán, ami a Pilisszentiváni Csali Csárdában lesz.

úgy terveztem, hogy kimegyek/megyünk valamelyik esküvői vásárra, de végül mégsem tettük. 1500 ft/fő, + míg bemegyünk a városba meg vissza, cserébe oltári nagy tömeg - gondolom. ráadásul minden, ami lényeges az vagy már megvan, vagy nekünk nincs rá szükségünk. szóval ezt most kihagytuk. a meghívó pedig alakul, egy JóBarátom fogja rajzolni. :)

május 19-re egy tóparti csárda (egyik helyisége) lefoglalva. :)))

3000 ft/fő a kaja, ehhez jön az ital, amire azt mondták a nagyonkedves tulajdonosok, hogy nem szokott többre kijönni (kaja+ital) 5000 ftnál fejenként, ha nem egész éjszakás mulatozásról van szó. a 3000-ben egyébként a húsleves van benne, meg a vegyes tál vegyes körettel. most hétvégén viszünk majd valamennyi előleget, és az esküvő előtt 3-4 héttel kell megbeszélni a részleteket. :)))

"Ahova most elhívunk,
Láthatsz majd egy csodát
Két boldog emberből
Hogyan lesz egy család..."

:)

rohanás haza, személyi és anyakönyvi kivonat kézben, rohanás a városházára ... 6ig ügyfélfogadás, háromnegyedkor sikerült is beesnünk. :))

oltári kedves fiatal nő, papirok kitöltése, részletek megbeszélése... lesz gyertyagyujtás (gyertyát mi visszük), zenét ha akarunk akkor vihetünk (cd-n) ezeket 1 héttel előtte kell majd bevinni. lesz szülőköszöntés, és a kérésemre az Apukámrol is megemlékezünk. kell majd szülőköszöntéshez ajándék/virág, koccintáshoz pezsgő, ezeket nekünk kell vinni, fogadalom, gyürühuzás, csok meg ami kell. mindez 2007.05.19-én, délután 4 órakor. :)))

ja, és mindez teljesen ingyen - mert kihangsulyozta az Anyakönyvvezető hogy itt NEM kell fizetni semmiért - egyetlen kérése volt csak, hogy egy fényképet majd adjunk magunkról. :)

le kellett írnom az új nevem. :D

na ugy kell elképzelni az egyiket, ahogy ennek van felül a mellrésze. egyenes, csipke van rávarrva, de az egész felsőrész ilyen. :)

szóval az úúgy volt, hogy tegnap délelőtt ellátogattunk a pilisvörösvári madonna ruhakölcsönzőbe. azt már régen tudtam, hogy itt helyben varrják a ruhákat, nem túl drága, és nagyon szép, divatos, jó minőségü cuccok vannak, és kérésre bármit megvarrnak, és ugyanúgy csak a kölcsönzési díjat kell érte fizetni. ami előre leszögezem, a jelenlegi árakhoz képest meglepően oclsó: 85 000 ft (+/- 5ezer), kiegészítőkkel együtt (ékszerek, kesztyű, stola meg ami kellhet).

én alaból fehér ruhát szerettem volna, ha meg mégsem, akkor fehér alapon valamilyen bordó-vörös hímzést vagy betétet vagy bármit - ahogy ez az eddigi képeken látható volt. namármost ott a KedvesHölgy azonnal mondta hogy felejtsem el, az ekrü/csontszín nekem sokkal jobban áll, és hogy majd elhiszem én is, ha magamon látom ezeket a ruhákat. Anyukám kérésére először egy olyan ekrü színü ruhát probáltam, aminek van ujja, de mindenki elvetette az ötletet. aztán jött az én izlésem: váll meg pánt meg ujj meg minden-nélküli felsőrész, teljesen egyszerü szoknyával.  próbáltam gyöngyöst, csipkést, virágost meg mindenfélét, de csak egyszínűeket, kiderült, hogy azok állnak a legjobban, ami tökegyenes a mellrész felett, úgyhogy innentől már csak olyat próbáltunk. van egy felsőrész amit a KedvesHölgy most varrt, épp kész lett vele, nekem/nekünk az tetszett a legjobban. nehéz lenne leírni, hogy milyen is az egész, de teljesen beleszerettem. mindenkinek a szemén látszott, hogy ez lesz a legjobb választás, a szoknyát is kiválasztottuk hozzá: egy gyönyörü, A-vonalú, dupla-tüllös(vagymien) résszel a tetején úgy, hogy a felső réteg az egyik oldalon fel van tűzve, és az aljára kértem ugyanolyan szél-csipkét, amilyen a felsőrészen is van. ezek után kaptam egy hófehér ruhát, amire azt mondtam hogy tényleg nem megy a bőrömhöz, és már nem is erősködtem, hogy olyan kellene esetleg. úgyhogy mivel fél12 is elmúlt, Anyukám el is szaladt a henteshez, mi 3an (a KedvesHölgy, BöbeBarátnőm és én) pedig ott maradtunk, és beszélgettünk úgy általánosságban az esküvői divatról. aztán szóbakerült, hogy végülis nem is próbáltam bordóval hímzett fehér ruhát, és mondta a KedvesHölgy, hogy semeddig nem tart, és elémrakott egyet. na persze az addigi magabiztosságom teljesen elszállt, mert nagyon-nagyon tetszett a ruha, ráadásul ilyenről ábrándozom már hetek (hónapok?) óta. csak hát ami gond: ez fehér. természetesen kb 30 mp alatt előkerült egy csontszínű is ugyanebből a darabból, de annak ívelt volt a mellrésze, úgyhogy kevésbé tetszett. mire a KedvesHölgy: most varrok egy ruhát, de utána varrok neked egy olyat amilyet szeretnél. bordó hímzés, egyenes szabású mellrésszel, csontszínben. ha megadod a számod, felhívlak ha elkészült, kb 2 hét...

szóval elvesztem. 2-re redukálódott a lehetséges ruhák száma, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyen fog menni. de hogy a 2 közül hogy fogom kiválasztani Az Igazit... na hát azt nem tudom. :)))